Láttam a múltkor egy műsort a tévében, amiben leleplezték, hogy hogyan készülnek a reklámfilmekben a gyönyörű ételek és italok. Volt ott minden! Tudtátok például, hogy a sör nem sör, hanem színes víz és borotvahab, a gőzölgő ételekben apró füstölők vannak elrejtve, a jégkocka üvegből van, a csirke viaszból, a harmat a poháron pedig valami ragadós vegyszer? Szóval tiszta kamu minden, semmi sem ehető, de minden nagyon jól néz ki.

Aztán azon gondolkodtam, hogy vajon mi szükség van ebben a műsorban rám. Hiszen a döntés már azelőtt megszületik, mielőtt Judit behozná nekem az ételeket.

A néző nem kóstolhatja meg az ételt, nem tudhatja, hogy amit a szakácsjelöltek főztek finom, vagy csak kinézetre tűnik ételnek. Simán lehetne minden étel műanyag. Vagy csak egyszerűen vacak, de szép.

Tényleg az a legfontosabb, hogy a szakácsjelölt jól tudjon főzni? Vagy inkább az, hogy hogyan néz ki, hogyan tud beszélni, hogyan adja el a dolgokat?

Végül arra lyukadtam ki, hogy rám pont azért van szükség, hogy bizonyítsam, ezek a szakácsok tényleg főznek, a kaja ehető, sőt finom. A zsűrinek viszont ez nem annyira fontos, nekik az számít, hogy ki hogyan viselkedik a kamerák előtt és hogyan néz ki a képernyőn.

Ez azért jutott az eszembe, mert ez a mostani volt az utolsó elődöntő és hivatalosan most kóstoltam meg utoljára a tévészakácsok ételeit. Ez a rossz hír.

A jó viszont az, hogy továbbra is tudósítok a forgatásokról, mert erősen beépültem a csapatba.

A szebbik trikót vettem fel és kivártam a műsor végét, a kóstolást. Közben a világosítókkal játszottunk pár parti pókert. Rászoktunk erre az utóbbi időben és egész szépen nyeregetek is, bár most elbuktam a napszemüvegemet. Nem baj, úgyis csak hajráfnak használtam, ugyanis növesztem a rőzsét.

A két kaja megint frankó volt. Csirke és rák. Rák és csirke. A csirke is nagyon jó volt, de olyan csütörtöki-féle. A rák viszont egyértelműen vasárnapi volt. Erre szavaztam.

A műsorból kiderült, hogy ki készítette és eleinte nem is nagyon értettem a dolgot. Láttam ezt a szőke cicababát, de azt hittem, valamelyik tévés góré csaja. Azt álmomban nem gondoltam volna, hogy azt a rákot ő készítette. A másik jelöltnek egyszerűen nem volt esélye.

Váncsa szeme csak úgy csillogott, amikor kommentált. Zsigmond Gábor a könyökével böködte társait. Szőke nő, fakanál… Mindenki azt leste, hogy mikor esik bele a tepsibe a műköröm.

Ugye pont az előbb mondtam, hogy a zsűrinek nem az a fontos, hogy milyen jó a csirke, hanem, hogy kiféle készítette. Ezzel a fura, szőke bigével szemben pedig csak valami nagyon látványos, bizarr versenyző indulhatott volna eséllyel. Egy sziámi ikerpár, egy óriás beszélő polip, vagy valami hasonló.

Szóval Garay Zsuzsa nyert és Reiner Viktornak kellett elbúcsúzni a műsortól.

Mi mindebből a tanulság?

1. Viktor, legközelebb, ha ilyen vetélkedőn indulsz, öltözz óriási pillangónak.

2. Sose kóstolj bele ételbe egy filmstúdióban, mert lehet, hogy gipszből van a pite.

3. Az előítélet hasznos, de néha csalóka.

4. Váncsa régebben nagy kujon lehetett.

5. Sose emeld a tétet hetes párra.

6. Aki pontokba szedi a hülyeségeit, az fáradt és el kéne húznia aludni.