Nem tudom ki hogy van vele, de én nagyon tudok macskajajra enni. Szinte mindegy, hogy mit, de sokat. Az elgyötört szervezet szinte sírva könyörög a betevőért, én pedig általában jó vagyok magamhoz, megkönyörülök nekem és jól megetetem magam.

Hogy mindez miért jutott az eszembe? Lehet találgatni…

Annyit segítek, hogy az esti Castingban a kóstolás után mindkét tál ételt megettem, és mire végeztem, már a kezem sem remegett annyira.

Két nagyon finom és különleges ételt hoztak ma nekem. Az egyik egzotikus keleti holmi volt, ananászban szervírozott thai tenger gyümölcsei. Mindent visszavonok, amit a vízi herkentyűkkel kapcsolatban eddig mondtam. Ez az étel csodálatos volt! Kicsit csípett, kicsit édes volt és nagyon-nagyon ízletes.

A másik tálon olaszosnak tűnő íz-bomba ketyegett. Egészen különleges, pikáns csirke, sajtos spagettival. Szegény, elkínzott gyomromnak gyógyszer volt a savanykás, fűszeres íz.

A szavazatomat mégis a thaira adtam, egyszerűen olyan finom volt, hogy nem tehettem mást.

A két tál étel elpusztítása után kicsit még visszakapcsoltam a tévét és töredelmesen bevallom, elszundítottam. A stáb rendes volt és csak akkor ébresztettek fel, amikor már mindenki összecsomagolt és készültek bezárni a stúdiót.

Így viszont kipihentem magam annyira, és fenn tudtam maradni, hogy megnézzem a Castingban, hogy kik is főzték ezt a két igazán különleges ételt.

A thait Bérczi Róbert követte el. Hiába, na, az a fickó nagyon tud főzni!

A spagetti Matthew Braghini mesterműve volt. Ez az olasz-amerikai fazon nagy csibésznek látszik és főzni is tud. Elsősorban azonban életművésznek tűnik és ezért rögtön a szívembe zártam. A spagettit legyőzte a thai fogás, de a zsűri Matthew-nak adott egy újabb esélyt a középdöntőben.

Én is adok magamnak egy újabb esélyt és elhúzok aludni.