Péter vagyok és kóstolok. Tudom, ez így elsőre kicsit kevesebb információ, mint amennyi minimálisan szükséges, úgyhogy kezdem az elején.

Van ez a műsor a TV Paprikán, a Casting. Tévészakácsot keresnek. Nekem ehhez ugyan nem sok közöm van, de a sors úgy hozta, hogy véletlenül mégis lett. Az történt ugyanis, hogy míg a szakácsjelöltek főzőcskéztek a stúdióban, a zsűri tanakodott, én pedig valami aprómunkát csináltam odakinn, talán az evőeszközöket kellett elvinnem, vagy odavinnem, már nem is tudom, a tévések stábjában valaki kitalálta, hogy a zsűri nem tud objektív lenni, hiszen ők látják, hogy ki főzte meg az egyes ételeket és nekik nyilván a szimpatikusabb versenyző főztje fog jobban ízleni. Arra jutottak, hogy kellene egy ember, aki nem ismeri a versenyzőket és úgy kóstolja meg az ételeket. És hogy ez az illető legyen egy egyszerű ember, ahogy mondták: az utca embere. Körülnéztek és csupa kameraman, meg világosító, sminkes és zsűritag állta őket körbe. Egyszerre néztek rám. Maga kicsoda, kérdezte szinte kiabálva egy nő, akinek hatalmas fejhallgató volt a fején. Mondtam, Péter vagyok, a villákért jöttem.

Akarok-e utca embere lenni – tette fel a következő kérdést, természetesen még mindig kiabálva. Na, hát így kezdődött. Azóta kóstolok.

Az van, hogy egy ilyen kis lift szerű lyukat alakítottak ki nekem és oda hozzák be az ételeket. Én meg megkóstolom és megmondom, hogy finom, vagy nem. És, hogy melyik a finomabb.

Persze nem tudom, ki mit főzött. Nagyon jópofa.

Azt elfelejtettem mondani, hogy sok mindent szeretek, például a filmeket, a focit, a lányokat és a Rejtő könyveket, de van egy nem is annyira titkos hobbim. Imádok enni.

Este megnéztem az első adást. Láttam magamat is, nagyon vicces volt. Most jön a tizenkét döntős. Mindenkinek meg kell kóstolnom a főztjét. Érdekes emberek. Van köztük egy pofa, az nem tudom milyen nyelven beszél, de azt tolja rendesen. Vannak jó csajok is, de erre most bővebben nem térnék, ki, mert kicsit hoznom kell a jófiú vonalat, barátnőm szerint túl vagyok az utolsó dobáson. Nem emlékszem melyik volt az utolsó, de az utolsó háromból az egyik tutira az volt, amikor megjegyeztem, hogy a barátnője csinos. Ugorjunk.

A zsűri is érdekes. A Szily Nóra közelről nagyon bejövős. (Ez megint egy utolsó dobás lesz, érzem.) Szóval okés, jól néz ki, de tök kedves is, egyáltalán nem olyan tévés, beképzelt féle.

A Váncsa életben is borzasztóan sokat beszél. Nem lehet követni, hogy akkor most ki kivel van, aztán valahogy kijön a körmondatból és mond a végére valami vicceset.

Néztem őket a tévében és arra gondoltam, hogy oké, hogy ők mind magasabbnak néznek ki, mint életben, de vajon én is magasabbnak tűnök?