Én voltam az a fickó, aki egy apró szobában ülve végigettem a Casting című tévészakácsokat válogató műsorba jelentkező séfek főztjét. Tudjátok, a trikós csávó…

Végig kísértem a műsort egészen a döntőig és most, hogy vége, nagyon fog hiányozni.

Azt már mindenki tudja, aki nézte a műsort, hogy a vetélkedőt Christophe, a francia séf nyerte. Az ürge piszkosul tud főzni és persze közben olyan franciásan ollalázik, meg csettintget a nyelvével, ahogyan csak egy francia séf tud. Beíratják egy magyar tanfolyamra és akkor majd azt is megértjük, amit eddig csak összehalandzsázott. A győzelem jogos.

De szerencsére a másik két döntőstől sem kell elbúcsúzni, valószínűleg fel fognak bukkanni a műsorban később. Feri biztosan hozta a formáját, és ha ennyi évesen így nyomja, akkor kinéz neki egy saját műsor pár év múlva. Matthew pechére májas ételt kapott, amitől konkrétan rosszul lett, mert az amerikaiak nem esznek zsigereket. Próbáltam elképzelni, hogy nekem kell mondjuk macskát főzni, vagy kígyót és teljesen megértettem szegény fickót.

Azt azért jegyezzük meg, hogy nagyon viccesen undorodott.

De mi lesz velem?

Próbáltam odasomfordálni Christophe-hoz, hátha beállhatnék kuktának mellé, de csak vigyorgott és orrhangon mondott valamit én retardáltnak érettem, de biztos nem az volt.

Aztán a zsűrinél próbálkoztam, de csak a koszos tányérokat nyomták a kezembe. Aztán lekapcsolták a reflektorokat és bezárták a stúdiót.

Most mi legyen?

Tippeket, ötleteket kérem a kiadóba.

Addig is, amíg kitalálom, hazamegyek és kipróbálok pár receptet, amit a felvételek alatt láttam. Hátha a következő Casting-ban már nem Péter leszek, aki kóstol, hanem Péter, a séf.